Oknyomozó riporterünk nem volt rest, s felkereste az ország legdélcegebb juhászát. Éppen a parlament ablakában állt s a juhait számolgatta.

- Jó napot bátyám! Hogyan szólíthatom?- A nem is olyan öreg megpödörte nem létező kackiás bajszát és így szólt:

- Hát fiam, szólíthatsz akár Bölcs Vezérnek, Gellérthegyi Géniusznak, vagy akár Felcsúti Teremtőnek is, ahogy tetszik. Errefelé én vagyok Vikler a juh-ÁSZ.

- Hány lábasjószága van?

-Tavaly kaptam tízmillió darabot árendába, de bizony mondom néked, sok a baj vélük! Bégetnek, egyre csak legelnének, százfele mennek. Még szerencse, hogy vannak hűséges, talpnyaló terelőkutyáim. Ne te ne Szíjjas, keritsd, Lázír!

- Milyen fajták ezek, nekem inkább hiénáknak tűnnek.

-Teringettét, ebugatta, akkor engem átvertek! Tavaly vettem őket a vásárhelyi búcsúba' adtak hozzájuk még 260-at porcióba. Amúgy ugatnak eleget és a tenyeremből esznek. Ja, mint a pitbull! Be lettek idomítva, tudnak pitizni, sőt még indítványozni is. De kell is nekik iparkodni, hisz egy két zsíros falat lepottyan nekik is a szerződésekből.

-Milyen szerződésből?

-Hát tudja fiam, nyírjuk a birkákat rendesen. Amelyik hangosabban béget, annak kirakjuk a szűrét, vagy bezáratom Pityér perzekútorral a karámba. Még szügyvédet se kaphatnak. A szőrüket meg eladjuk, hisz kell a pénz csákóra, csizmára, tőzsdére...

-És mit csinál a birkákkal, ha megvadulnak?

-Hát kiosztok nekik néhány kokit meg leesik pár saller...

-Most látom, a maga szeme alatt is van egy monokli.

-Ja fiam, azok a komondorok voltak. Messziről olyan egyformának tűntek...

-Amott feljebb látok vagy tízezer juhot. Sokkal kövérebbek és a bundájuk sincs nyírva.

-Persze hogy nincs. Békén hagyjuk őket, hiszen nekünk tejelnek. A gazdagréti legelő az övék.

-És itt ez a másik nyáj? Ezek mintha sötétebbek lennének.

-Ja, azok jól szaporodnak, de semmi hasznuk nincs. Egy kalkuttai juhásszal alkudta ki egyik elődöm.

-Miért nem ajándékozza el őket?

-Próbáltam, de még Kanadából is hazaszöktek. No meg, valamiért úgy a szívemhez nőttek...

-Meddig akarja folytatni ezt a nyúzós életmódot folytatni itt a nagy magyar rónán?

-Amíg az orvosom engedi.

-Vérnyomás? Gyomorfekély?

-Dehogy fiam. Egy éve leestem a lórul és beütöttem a fejem.

-Úh, az lehetett ám az igazi „betyáros touch down”!

-Szóval azóta furcsán néznek rám a birkáim.Valami furcsa fény ég a szemükben. Éjszakánként arról álmodom Lázármaimban hogy nem én számolom őket, hanem ők számolnak rám: 2/3 ; 1/3 ; 1/10...

-Egy dakota közmondás szerint ha felpattansz a lóra és fingszagot érzel, akkor fordítva ülsz rajta. Ön szerint megállja a helyét ez a szólás?

-Saját élményeimből merítve igen. De ha nekem nem hisz, kérdezze meg Balsoj juhászt. Ott ül bent az akolmánybíróságon.

-Inkább nem. Nemrégiben kapta meg a népBűvészet mestere címet. Érdekli a magas kultúra is?

-Hogy a fenébe ne! Éppen tegnap vótam színházba'. Megnéztem az Orbánk-bánt. De nem tetszett! Felálltam a színpadra és felszólaltam: „Embörök! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy életerős paraszt lázadozzon!”.

Bele is fogom rakatni a következő mezei szociális konzultációba: Ön szerint Tiborc panaszkodjon, vagy inkább közmunkában építse fel egy szál talicskával a tunyogmatolcsi víztározót?

-Még egy utolsó kérdés. Igaz, hogy itt fog önnél épülni először Európában a legvidámabb akol?

-Szemenszedett hazugság! Csak nem a Szójártótól hallotta? De most én kérdezek egyet. Azt tudja riporter úr, hogy melyik állaté a legvidámabb név? Nem? Hát a juhé!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.