Magyar népmesék: Mutyis király (Mesélő: Szabó Gyula)

Hol volt, hol nem volt, az üvegzseben és az adóssághegyen is túl, volt egy ország, Agyarország. Egyik nap a 2/3 araszos törpék ragadták magukhoz a hatalmat, s nyomban átnevezték a hont Mutyiországgá.

Királyt is választottak maguknak, ahogy illik. Tanult és harcias uralkodó volt, egyszerre szerezte meg a doktori és diktátori címet. Mindenkivel harcolni akart és szeretett nagyokat mondani. Példaképének Hódító Vilmost tartotta, őt azonban csak Lódító Vikusként aposztrofálták külhonban. Idehaza Anti Robin Hoodnak hívta a pórnép, mert amit a szegényektől elszedett, azt a gazdagoknak adta.

Fura figurákkal népesült be a kiskirályi udvar is. Egy ókulárés udvari bolond lett az udvari kikiáltó. Tehetséges kamuzóként még a kínzókamrában is elhitette a szolganéppel, hogy a kaloda voltaképpen testékszer, a spanyolcsizma pedig nem megszorító intézkedés.

A főkancellár szintén rövid úton került hivatalába. Fiatalkorában sokat vívódott, végül a kódexmásolást választotta. Ebbéli mesterségét tökélyre fejlesztette bolgár és német szerzetestársai által. Kinevezése után iníciálék helyett már csak a nevét kellett pennájával lerajzolnia.

Az evolúció sajátos formája alakult ki a királyságban. Csak az juthatott előre, akinek hosszú volt a nyelve. Tompultak az agyak, fényesedtek a talpak, s az ülepek....

Egy verőfényes tavaszi napon azután a nyomorba döntött birkanép megelégelte a dolgot, s elzavarta az egész díszes kompániát Kukutyinba zabot hegyezni közmunkában.

Itt a vége, fuss el véle, s vidd magaddal a tanulságot: Az önkény hatalma olyan, mint az olimpiai rekord - előbb utóbb megdöntik.

Vége

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.